Rékusnál látogatóban
Az unokanővérkém mostanában igen elfoglalt, mert ideje nagy részét a bölcsiben tölti az új játszópajtásaival. Ő ott vidámal elvan, én bezzeg malmozhatok két idióta felnőttel a csepeli panelben, arra várva, hogy majdcsak haza méltóztatik jönni, és végre játszik velem is…
Még elé is mentem a busszal, csak hogy mihamarabb találkozzunk, de nem volt az olyan jó ötlet mégsem, mert mint kiderült, UTÁLOM A BUSZOKAT! Hangosak és büdösek. Legalábbis a 48-as busz.
Na mindegy, lényeg, hogy végre játszhatunk együtt!
Rékusnak van egy csuda TRAM-BULI-ja, amin sokat ugrándoztunk. Felváltva, egyszerre, ilyen-olyan párosításokban - ezt a fantáziátokra bízom. Többször megmutattam Rékának a technikámat (a neve: “Bátor féle zselé-rugó-pircsi-pörcsi”), de olyan nehezen jegyzi meg, szegény…
Figyelj, Réka, mert már csak egyszer mutatom meg!
Nini Nyuszival is sokat diskuráltam, szaladgáltunk is együtt a szobában (lásd a húsvéti beszámolómat). Igazán nem könnyű vele lépést tartani…
Még tévéztünk is néha, bár engem annyira az a mese nem kötött le, mint Anyáékat…
Mindent összevetve elég jól éreztem magam náluk, jókat ettünk, sétáltunk, sokat játszottunk, egy keveset aludtunk is. Most aztán kell néhány nap, hogy feldolgozzam a rengeteg új élményt, és kipihenjem magam. Megyek is aludni. Puszi!
