Mokesz
Azt hittétek, hogy nekem van mokeszom? 
Na neeeee…. Nem nekem van, hanem Anyának…
Az úgy volt, hogy az “Anya” legalább hatan voltak, jól beszóltak, én meg persze nem hagytam annyiban…
Na jó, nem is így volt…
Úgy két napja történhetett, hogy Anyácskát szeretetből leduciztam (anyóspajtás Ancsa ütikosnak hívja ezt, de én nem tudom, az mi a csudát jelenthet…). Sajnos pont a szemöldöke alatt találtam el, és az rögtön fel is dagadt neki. De annyira, hogy ki sem tudta nyitni teljesen a bal szemét, és szép kis neandervölgyi homlokeresze lett ettől… Gyorsan fagyasztott nokedlit szorított rá (kitől hallhatta, hogy pont az kell rá?… ), le is apadt a duzzanat egy idő múlva.
Már-már azt hitte, hogy megúszta ennyivel, de aztán ma reggelre szép nagy lila folt lett a szemhéján…
Mikor még “sokkal kisebb” voltam, úgy nyilvánítottam territóriumot, hogy lepisiltem őt, ma már sokkal nagyfiúsabban jelölöm meg az Anyukámat…
Íme a jelem:
Ha csodájára akartok járni a dolognak, akkor nagyon kell igyekeznetek, mert úgy láttam, már kezd zöldes sárgába hajlani a mokesza…
