Hercegnőm
Eddig sem titkoltam a kapcsolatunkat, képeket is mutattam már Róla a Szülihetem című beszámolómban, de… azt hiszem, hogy ma már végleg átléptük azt a határt, hogy kötelességemnek érzem hivatalosan is bejelenteni: SZERETEM A PETRÁT!
Hát Ő lenne az. Vagyis Ő. Csupa naggyal.
Ma délután úgy ébredtem, hogy ott állt az ágyam mellett… Olyan szép volt! Óriásit dobbant a szívem. Rögtön fel is ugrottam, nagyon siettem a magamhoz-téréssel, “jaj, ugye nem vagyok nagyon kócos, Anya?”…
Rögtön át is mentünk Petrusékhoz játszani. Nagyon szeretek náluk lenni, szinte már mintha haza mennék.
(Időnként hazafelé jövet bepróbálkozom egy trükkel: Pont szemben laknak velünk a másodikon, és én néha inkább az Ő bejárati ajtajuk felé indulok el, hátha nem veszi észre Anya, de sajnos mindig résen van.)
Igazán jókat játszunk együtt, szoktunk diavetítőzni is, vagy elvitetem magam egy körre a taximon… Amikor náluk játszunk, akkor megengedi, hogy felüljek a lovára, vagy csak hancúrozunk a nagy ágyon… 
Igazán szoros kapcsolat alakult ki közöttünk, remélem még sokáig élvezhetem a társaságát. Igaz, szeptemberben suliba megy (jó, van némi korkülönbség köztünk - és?!), és biztosan kevesebb ideje lesz rám, de majd segítek neki a matekleckénél, és akkor nem lesz semmi baj…
