Sümi Papáéknál Karácsony napján
Egy pillanatra felmerült a szüleimben, hogy el kellene halasztani a karácsonyozást, mert mindketten kicsit lebetegedtek, de hát a Karácsonyt nem lehet elhalasztani, igaz?… 
Úgyhogy mégiscsak kimentünk Csabrendekre Sümi Papához, Zsuzsihoz és Petihez. Ott volt még a dédike is, meg sokan mások, akiket én nem ismertem (Zsuzsi mami barátai és Peti keresztanyja a családjával), később pedig megérkeztek Rékusék is Csepelről.
A nappaliban nekik is van egy Karácsonyfájuk, ami óriási és csillog-villog mindenütt.
Peti pedig kapott a nagyijától egy furi robotot, amit én jódarabig csak messziről szemléltem, mert olyan ellenségesen lövöldözött és zörgött, de aztán magamhoz ragadtam a távirányítót, és az én kezemben egy kicsit megszelidült…
Sümi Papáéktól kaptam egy dömpit, aminek billenője van, és kitűnően lehet vele kisebb játékokat szállítani, bár a legviccesebb rész mindig az, amikor kiömlenek hátul…
Kaptam még egy xilofont is, aminek nem mindig tudom, melyik végén kell megfogni az ütőjét, meg egy “pázlit” is, ami kirakót jelent, csak ők ilyen furcsán mondják…
Dédikémtől egy fürdőskönyvet kaptam, amiben a gazdaság állatai vannak felsorolva, ráadásul még melléjük is van írva a nevük, nehogy Anyu téveszteni tudjon valamiben…
Bubuéktól még kaptam egy csíkos pizsit és egy csúszkás játékot is két kis autóval, pedig már előzőleg elküldték nekem a magasságmérőmet és a macis hátizsákot, amik otthon voltak a Fa alatt.
Köszönöm szépen az összes ajándékomat mindenkinek!
Egy “angyali” képpel búcsúzom mára. Apácska volt a szemfüles fotós, aki lencsevégre kapta a tüneményt, aki (ezek szerint) ott volt a karácsonyfánál Sümi Papáéknál - biztos a Petire vigyáz. Rám is vigyáz egy ilyen Angyal? Szóljatok feltétlenül, ha meglátjátok a vállam felett!
