Fogtündér
Randiztam a Fogtündérrel.
Hónapokig csak hitegetett… “Nemsokára eljövök hozzád, tudod, ez azért van, ez a kis kellemetlenség, mert már úton vagyok feléd, meglátod, nemsokára ideérek, hozom már, hozom már…”
Úgy tűnik, mindig valami fontosabb dolga akadt. Másokhoz járt! Már foga volt Ágostonnak (Bárányék fiának), meg Martinkának (Manna kisfiának), sőt, még Zoárd barátomnál is járt ez a “céda” két nappal ezelőtt! Pedig mind fiatalabbak nálam!
De aztán foga lett a hidegnek is… 
Ezzel eljött az én időm.
Bejelentkezett jóelőre (Újpestről Zoárd barátomtól több, mint két napig tartott az útja idáig - nem siette el a dolgot…): orrfolyás, hasmenés, piros popó, gyakori ébredések…. Nem volt kétség. Eljön hozzám is…
Aztán ma reggel koccant a pohár! Anya majd` kibújt a bőréből. Komolyan, mintha csak az ovis ballagásomon ülne, olyan büszke volt a nagy fiára…
Emberek! Hivatalosan bejelentem: két (azaz kettő darab!) fogam van!
Ezentúl fogamhoz verhetem a garast. - Valaki szóljon már a kedves szüleimnek, hogy zsebpénzt kéne kiutalni nekem rendszeresen…
