Rékuséknál
Csepelen meglátogattuk Rékát, Bubut és Zsoltit. Apa szemináriumot tartott a BBC-ben, és mivel mi elkísértük őt a nagy útra, lehetőségünk volt egy kis időt az uncsitesóméknál tölteni.
Rékus mindig újabb képességeivel kápráztat el. Nemrég még a sikítozást tanulhattam el tőle, most pedig már beszél a kiscsaj. Hát, fel kell kötnöm a gatyámat, hogy lépést tudjak tartani ezzel a fejlődési ütemmel…
Mindig erősen figyelek Rékusra, hátha ragad rám is valami. Ez alkalommal a szilárd ételek bevezetése volt a lecke. KÖLESGOLYÓT ETTEM! Azóta is rendszeresen gyakorolom a fogínnyel rágás művészetét. Már egészen gyorsan el tudok tüntetni egy ilyen óriási golyót a számban.
És köszi, Rékus, hogy kölcsönadtad a tuti etetőszékedet!
… meg a babakocsidat is, amivel sétálni mentünk … meg a sok játékot, amit kipróbálhattam … meg Anyukádat is néhány pillanatra … meg azt is köszönöm, hogy megmutattad a játszóterezés csínját-bínját … meg egyébként is. 
A játszótéren tényleg nagyon jól éreztük magunkat, sokat hintáztam, meg szaladgáltam a Rékus után, hol ehhez a játékhoz, hol pedig a másikhoz.
Szeleburdi uncsinővérkémet mindig szívesen látom (bocs, Bubu, tudom, hogy egy Kisangyal!…), és már nagyon várom az uszis táborozást is, de remélem, addig még sokszor találkozunk!
