Bátor naplója

Egyszercsak elkezdtem lökni a rizsát. Folyékonyan hadarok a saját nyelvemen.

Ez persze nem az anyanyelvem, azt még később sajátítom el, de nem kizárt, hogy vannak benne közös szavak. Hogy a babanyelvből vette át az anyanyelv ezeket a szavakat, vagy a babanyelv építette be nagyon is tudatosan a gyakran hallott neveket, mint apa és anya, azt nem tisztem eldönteni, ezen vitázzanak a tojás-tyúk-tojás-tyúk fóbiások.
Néhány gyakran használt szó a repertoáromból:
mámá, pápá, ányá, ápá, emme, memme, bubu, ne, dede, aphu, né, te… (Anyának hirtelen nem jut más eszébe, de majd kiegészíti… )

Kiegészítés (szeptember elején):

“Ana! Emme!”

“Ana! Mööö…”

“Ana! Ide…”

“Emm! Nem! Ne! Ne! Ne!”

“De! De! De!…”

“Hammm!”