Játszani, játszani, játszani
Főállású játék(meg)szakértő vagyok.
A játékokat, amiket kapok, jó alaposan kell tanulmányoznom, hogy aztán felelősségem tudatában eldönthessem, hogy akkor azzal most jó-e játszani vagy sem. Néhány játékot sok-sok napig tanulmányozok ezügyben, de az is előfordul, hogy már elég néhány másodperc is, hogy elvessem az ötletet. Ez utóbbi esetben sem kell nagyon mélyre ásni a kukában a cuccot, mert jó eséllyel a következő mustrán már átmegy a kellően szépen tálalt játékocska.
A következő helyeken tevékenykedem:
Elsősorban a játszószőnyegemen heverészek (fejjel északnak, délnek, keletnek vagy akár nyugatnak, néha hasonfekvésben, gyakrabban oldalra fordulva…), de van kialakított játszósarkom a kiságyamban is. Továbbá - amíg még nem tudtam ilyen ügyesen és gyorsan tovagördülni - a szobámban a pelenkázófelületeken (ez a korom előrehaladtával más és más helyet jelent!), a nappaliban gyakorlatilag bárhol, az étkezőben a hordozóban (miközben a szülők színes-szagos cuccokat lapátolnak a szájukba - ki tudja, hol jönnek azok ki?…), a konyhában a hordozóban (mosogatás-felügyelőként), a fürdőszobában a kis- vagy nagykádban, a hálóban a nagyágy kellős közepén (miközben Anya divatbemutatót játszik nekem). Kihagytam valamit?
Ja igen! A babakocsiban és Apa kocsijában is rengeteget játszom. No meg az erkélyen, amióta ilyen szép idő van. Például Apa reggeli cappuccinózása közben…
A játékok, amiket szeretek:
Zümike szinte mindig leköti a figyelmemet. Őt nagyon szeretem, és még elveszíteni sem nagyon tudom, mert a csuklómra erősíthető. Rékuskának a játéka, de most nálam nyaral.
Rékusé az a kiskönyv is, amit igen gyakran lapozgatok. Anyu fel is szokta nekem olvasni a benne található számokat és állatkákat, bár nem valószínű, hogy már a számokat kellene tanulnom… Ha nem vigyázok, én is olyan okos baba leszek, mint a Rékus.
Szeretem, amikor Anya puszilgatja a lábikóimat. Jól meg is szokta markolászni, méregetei, simogatja. Azt állítják néhányan, hogy sajtszagúak a kicsi talpikóim, de szerintem nem is azok, azt csak úgy mondják, vagy pedig nagyon szerethetik a sajtot… 
Apa nyakában is szeretek üldögélni. Az mindig olyan vicces. Egész másképp fest a világ, és még Apa “hajába” is bele lehet kapaszkodni…
Imádok labdázni! Olyan szívesen és gyakran hódolok eme szenvedélyemnek, hogy külön beszámolót szenteltem a gömbérzékenységemnek (lásd ott)!
