Babaúszás
Nagyon szeretek usziba járni. Hetente egyszer megyünk a szüleimmel Alsópáhokra, a Kolping Hotelbe. Három hónaposan kezdtem, és nemsokára átkerülhetek a következő csoportba, olyan szépen haladok.
Mindig Apával úszok. Az oktató néni szerint ez igen szerencsés, mert az apukák bátrabban bánnak a vízi feladatokkal és a csemetéikkel, de azért az Anyunak azt mondta, hogy nem szabad ebből kimaradni, ő is jöjjön velem úszni.
Egyébként az oktatót Kati néninek hívják (http://www.babauszas.com/page.asp?prg=bemutatkozas&lang=hun), igen nagy szaktekintélynek tűnik. Apáékkal a testtudatosságról beszélgettek a múltkor, és Kati néni megemlítette, hogy nagyon tetszik neki egy honlap, amin egy harcművészeti mozdulattal a víz alatt úszó baba mozdulatát állították párhuzamba. Anya egyből felismerte, hogy az Han mester honlapján van (http://www.chentaichi.hu/taichi/index.html), akihez én is jártam edzésre még pocaklakó koromban. Egyébként nyáron megyek majd Anyával én is Han mester edzőtáborába, ott fogunk először találkozni a születésem óta.
Az úszásban egyébként a lebegés az egyik legjobb, de szeretek merülni is. Már rögtön az első órán merültem Apával. Nem nagy ügy. De azért tetszik, hogy a szüleim roppant büszkék rám, amikor szépen merülök… 
Amikor feljövök a víz alól, a szemembe lóg a sok hajam, és oda vezeti a vizet is. De annyira nem zavar ám… Nagy hangsúlyt fektetnek rá, hogy merülés után mindig megdícsérjenek (paskolják a vizet vagy tapsolnak nekem), vagy azzal próbálják kifejezni az örömüket, hogy feldobálnak a levegőbe. Ez nekem is nagyon tetszik.
Ja, el ne felejtsem mondani, hogy mindehhez énekelni is szoktak - na jó, csak az anyukák énekelnek, meg az oktató néni, az apukám legfeljebb a bajusza alatt dörmög nekem… De azért megsúgom nektek a titkot: itthon azért énekel ám nekem, általában irredenta slágereket vagy hungarista számokat. El ne áruljátok neki, hogy elkotyogtam!…
Bátor
