Bátor naplója

Végre felvirradt a nap, annyi várakozás és szervezkedés után, hogy Kriszta néni meglátogatott minket.

Én őt már Pocaklakó korom óta ismerem, de eddig még csak a hangját hallottam. Be szokott kopogtatni a pocaklakásomba, én pedig mindig visszazörgettem neki. Jó játék volt. Anya mondta, hogy a kórházban is meglátogatott, amikor még csak egy-két napos lehettem, de én arra nem emlékszem. Kriszta néni szerint éppen be voltam fordulva. Ezt vajon hogy értette?… J Mindegy, végül sikerült összehoznunk a találkozást. Nagyon kedves néni, még ajándékot is hozott nekem. Anyáéknak süteményt sütött, és én azt meg fogom kapni a következő szopiban. Állítólag ettől lesz finomabb a tejci. Hát én ezt nem tudom igazolni, de Anya hadd higgye így… J

Kriszta nénivel nagyon szép napot töltöttünk együtt, sokat játszottunk és beszélgettünk. Az első tai ji leckére is sor került. Na ne gondoljátok, hogy én tanultam Kriszta néniéktől!… Ugyanis ez a valóságban úgy történt, hogy én mutattam meg nekik a tutit. Nektek is megmutatom.

Este aztán lekísértük őt a vasútállomásra, és ott láttam egy nagy gépet, ami irtó hangos volt. Anyu szerint ez a vonat. Érdekes szerkezet. Majd ha nagyobb leszek, még megtanulmányozom alaposabban is.

Mindent összevetve csodálatos nap volt. Köszönjük Kriszta néninek a látogatást.

Bátor